Kezdetben
"Miközben felnövünk, a szeretet révén mindannyian megfertőződünk szüleink hiedelmeivel, mint valami fertőző betegséggel. Szerettek bennünket - legalábbis ezt mondták. Mi is szerettük őket - legalábbis úgy gondoltuk.
És bár nagyon nehéz elképzelni, hogy bármelyik felnőtt tönkre akarja tenni a gyerek agyát, melyik szülő tudja ezt elkerülni? Mindnyájan tudatlanságunk és előítéleteink kényének-kedvének vagyunk kiszolgáltatva életünk bármely pillanatában. Magunkba szívtuk szüleink hitrendszerét egyszerűen az által, hogy velük voltunk.
Beszéltek hozzánk, s mi figyeltük - akár igaz, akár téves volt, amit mondtak - számunkra az volt a törvény. Még ha nem is értettünk egyet, legtöbb hiedelmüket úgy fogadtuk el, mint tényeket, amelyek túl nyilvánvalóak ahhoz, hogy megkérdőjelezzük őket.
A szeretet nevében elvárták tőlünk, hogy az ő elképzelésük szerint viselkedjünk. Azt akarták tőlünk, hogy tökéletesek legyünk az ő módjukon, mi viszont annyira voltunk tökéletesek, amennyire a saját módunkon tudtunk.
Az eredmény? Legtöbbünk abban a hitben nőtt fel, hogy "Valami baj van velünk". Keservesen tapostuk az utat a gyerekkor bilincseibe verve, s míg egyre rosszabbá váltunk, minden szenvedésünk alapja a tökéletesség és teljesítmény igénye volt. Tökéletesség és teljesítmény - a két legnagyobb képzeletbeli aggodalom, amivel az életben szembe nézünk. Gyerekkorunktól kezdve kísértenek bennünket.
Mi volna ha meg tudnánk szabadítani magunkat azoktól az attitűdöktől, amelyek mások elvárásaiba zárnak be bennünket?"
Forrás: Gordon Stokes és Daniel Whiteside: Kineziológia Szakma Eszközei